A forrásokat tetszőleges könyvtárba teheted, másold mellé a letölthető Makefile.aimk-t. Írd át benne a BINS = kezdetű sort, a try helyére írd be a fájljaid neveit a .cpp nélkül. A következő parancsokat használhatod ezután:
A virtuális gépet úgy a legegyszerűbb összeállítani, hogy egy szövegfájlba felsorolod azoknak a gépeknek a neveit, amiket be akarsz tenni a virtuális gépbe. Ha ráérsz, beírhatod az összes gép nevét a fájlba (nyl01...nyl80), úgyis csak azok kerülnek bele a virtuális gépbe, amik elérhetőek, csak ilyenkor sokáig tart, amíg végigpróbálja mindet. Használhatsz egy scriptet is, ami végigteszteli a labor gépeit: a ~lovei/getup parancs egy up nevű fájlt hoz létre, amibe beleteszi az elérhető gépek neveit. A pvm-et a pvm up paranccsal indíthatod el úgy, hogy ezt a fájlt használja.
Figyelem! Ne felejtsd el a munkád végén leállítani a virtuális gépet a pvm konzolon kiadott halt paranccsal!
A legbiztosabb módszer: a pvm elindítása után a konzolba írd be a quit parancsot, ami kilép a konzolból, de a virtuális gépet nem állítja le (ha megint kell a konzol, a pvm parancs visszahozza). Ezután indítsd el a pvm programodat úgy, mintha egy közönséges program lenne, meg fogja találni a virtuális gépet.
A konzolból is lehet programokat indítani, de kényelmetlen is és nem is mindig működik jól (a pvm_parent() a konzolt adja vissza szülőként, az input fájlokat nehézkes megtalálni stb.).
A legegyszerűbb a unix time parancsának a használata. A futtatásnál egyszerűen írd a programod neve elé a parancssorba, hogy time, és a futás végén megkapod, mennyi ideig futott a programod.